In memoriam Dr. Szépe György

In memoriam Dr. Szépe György

(1931-2012)

„Az igaznak az emlékezete áldott.”

(Péld 10,7) 

Nagykőrösön református családban született 1931. április 19-én, édesanyja Losonczy Erzsébet tanítónő, édesapja dr. Szépe György ügyvéd. Az V. osztály követelményeit 1945/46-ban, mint magántanuló kitűnőre teljesítette. Hatodiktól a 42 fős csoportban egyik fiú társával lettek kitűnők. 1949-ben szintén Juhász Bélával érettségiztek kitűnőre a Nagykőrösi Református Arany János Gimnáziumban. Osztályfőnöke K. Tóth József volt. A kiváló diák nyolc helyre adta be a pályázatát. Két helyre is felvételt nyert Budapestre magyar-kémia és Debrecenbe magyar-angol szakra, de utóbbi esetben a gépíró elírta a szakpárt és így lett magyar-francia szakos. A debreceni egyetemen Hankiss János (a francia tanszék vezetője), Koczogh Ákos (aki előbb a nagykőrösi gimnázium tanára volt) tanárok hatottak az ifjú nyelvészre.

Az egyetemi tanulmányait 1953-ban Budapesten az ELTE-n fejezete be, mert a vidéki egyetemeken megszűntették a nyugati nyelvek tanszékeit. Az egyetem elvégzése után Szépe György magyartanárnak Nagykanizsára került a gépipari technikumba. Szűcs Tibor emlékezésében idézte a professzor úr szavait: „...nagyon szerettem Nagykanizsán technikumi tanár lenni; nagyszerű életem volt, tanítottam, kollégiumi nevelő voltam és amatőr kosárlabdaedző. Nagyon jó volt.”

1953-ban tudományos segédmunkatársként kezdett és 1994-ig főállásban dolgozott, majd 2001-ig tanácsadóként foglalkoztatták az MTA Nyelvtudományi Intézetében. 1969-ben bölcsészdoktorátust, 1972-ben kandidátusi fokozatot szerzett.

1982. szeptember 1-től a Pécsi Tudományegyetemen (JPTE / PTE) egyetemi tanárként dolgozott. 70. életévében lett professor emeritus. Közben vendégtanárként több hazai és külföldi egyetemen is oktatott.

2000-től egyetemi magántanára lett az ELTE BTK-nak. 2008-tól a MTA doktora. Kiemelt kutatási területei voltak: az alkalmazott nyelvészet (az anyanyelvi nevelés és a nyelvpolitika), a XX. századi nyelvtudomány-történet és a magyar szóalaktan.

Szépe György mindenkori tanítványaival közvetlen kapcsolatot tartott. Nem jellemezte a „három lépés távolság” tartás. Elmondása szerint különösen a szemináriumi oktatást és a szerkesztést kedvelte. A Modern nyelvoktatás c. folyóiratot élete végéig szerkesztette.

Felsőfokú idegen nyelv ismerete volt francia, angol, német nyelvből, de orosz, spanyol és román nyelvtudását is jól használta tudományos munkája során.

Éveken át az ELTE Általános Nyelvészeti Tanszékének, később a Zsigmond Király Főiskola Nyelvtudományi Tanszékének oktatója volt.

Egyik megjelent könyvébe – amit a gimnázium könyvtárának adott – a következőket írta: „Kedves emlékeim visszaidézésével nyújtom át ezt a könyvecskét régi iskolám könyvtárának. Nagykőrös, 2001. szeptember 8-án. Szépe György”

2007-ben, amikor a kőrösi gimnázium öregdiákjainak az egyesületét újjászerveztük természetes volt számomra, hogy Szépe doktort kérjem fel az egyesület tiszteletbeli elnökének. Az elhatározást tett követte és gyorsan felkerestem Tiszakécskén a nyaralójában, ahol rendszeresen nyári szabadságát töltötte testvérével, Margitkával. Egy hangulatos vendéglőbe hívott meg és egy vacsora elfogyasztása után írta alá az egyesületi dokumentumokat. A felkérésre szerényen azt válaszolta, hogy talán egy fiatalabb öregdiákot kellene választanom, de azért örömmel fogadta el a tiszteletbeli elnökséget.

Anekdoták keringtek fantasztikus munkabírásáról, örök optimizmustól áradó, sziporkázó ötleteiről. Szállóigékké váltak egyes finoman szellemes humorú megjegyzései. Kedves mosolya, jellegzetes gesztusai és hanghordozása az öregdiák közgyűlések emlékezetes pillanatai voltak. Bőkezűen osztotta szellemi kincseit. Gimnáziumunk könyvtára számára szakirodalmi munkáit felajánlotta és dedikálta. Baráti jó tanácsait az öregdiákok és a jelenlegiek számára is minden alkalommal tudatta velem.

2009. szeptemberében az öregdiákok közgyűlésén tartott előadást a nyelvészetről, mint tudományról, szakmáról és életpályáról. Útmutatásként szólt a fiatalokhoz és önmagára utalva megemlítette, hogy fontos a családi környezet, a jó iskola, ahol biztosított az idegen nyelv tanítása. Megemlítette, hogy elengedhetetlen a más tudományok iránti érdeklődés, a változatosság, a személyiség sokoldalú fejlődéséhez, valamint a jó időbeosztás, a rendszeres olvasás és a saját könyvtár alakítása. 

Elkezdte összeállítani (2011) a gimnáziumi osztályának az emlékkönyvét. Nagy figyelemmel és elkötelezettséggel gyűjtötte össze a már elhunyt társai rokonságától is az emlékező sorokat. Reménység szerint osztálytársai befejezik az általa megkezdett munkát és megjelentetik az egykori gimnáziumi évekről készített írásokat. Önzetlen szerkesztői munkája megőrzi az 1949-ben végzettek élményeit.

Akik ismertük tisztelettel hallgattunk tanácsaira és örültünk, ha köztünk volt. Emlékeinkben megmarad és a felvett előadásai megőrzik őt a felnövekvő kőrösi gimnazisták számára is.

Legyen nyugodalma a reformátusok körösi temetőjében.

 

Suba Lajos

a Diákszövetség titkára