In Memoriam Tóth Tibor

IN MEMORIAM

Tóth Tibor
tanár, nyugalmazott gimnáziumigazgató, író

(1935-2014)

 

Péntek reggeltől ismét fekete zászló leng a kőrösi gimnázium épületén. Miután beléptem a tanári szobába, több kollégám körülvett és kérdezte: „Hallottad, hogy Tibi bácsi meghalt?” Hihetetlenül hangzottak a szavak, mert szeptember harmadik szombatján még az öregdiák közgyűlésen Rácz Józsefről, a tanártársáról emlékezett a díszteremben. Nem sokkal ezután felkeresett, és javasolta, hogy Arany János születésének 200. évfordulójára adjuk ki a halhatatlan költő Nagykőrösön írt költeményeit. Örültem a felvetésének, és kértem, hogy mindegyik ciklus elé írjon – az irodalmat kevésbé értő olvasók számára – bevezetőt. Szívesen vállalta. Úgy köszöntünk el egymástól, hogy reméljük, Isten megtart bennünket, és a tervet valóra váltjuk, kiadjuk a könyvet. Sajnos ezt már nem érhette meg, de mindent elkövetek, hogy a nálam hagyott összeállítását felhasználva, emlékezetét megörökítve jelenjen meg a kiadvány.

Tóth Tibor 1935. június 13-án született az észak-magyarországi, Ipoly menti Hont községben. Édesapja Dr. Tóth János árvaszéki ülnök, édesanyja Sipos Magdolna tanítónő volt. Feleségével, Apáthy Saroltával 1956-ban kötöttek házasságot. Két fiúgyermekük született, Tibor 1965-ben és Péter 1968-ban.

Édesapja Balassagyarmaton, majd Léván dolgozott, így alsófokú iskolai tanulmányait Léván és Honton végezte. A család 1944 decemberében Németországba költözött, ahonnan 1946 tavaszán tértek vissza Balassagyarmatra. Amikor édesapja 1949-ben elhunyt, édesanyjával és a húgával Vácra költöztek. Itt tett érettségi vizsgát, majd 1953-ban felvételizett az ELTE bölcsészkarára. 1957-től Nagykőrösön kezdett dolgozni magyar-történelem szakos középiskolai tanárként. Később így nyilatkozott az akkori tanári testületről: „Szaktudásuk, emberségük példa volt számomra: tőlük tanultam el a szakma fogásait, köztük lettem igazi pedagógussá.” Felesége a kollégiumban kapott állást, a szolgálati lakásban éltek nyugdíjba vonulásukig. 1967-ben második, majd 1969-ben első igazgatóhelyettesnek nevezték ki. Mellékfoglalkozásban éveken keresztül kollégiumi nevelőként is dolgozott. Tanított a „Dolgozók Középiskolája Levelező Tagozatán”. A megyei igazgatóhelyettesi munkaközösség vezetője volt.

Már az első évben elnyerte a tanári testület tagjainak szeretetét, megbecsülését, a szülők rokonszenvét és tanítványai tiszteletét. A jó képességekkel, szilárd és jelentős szakmai tájékozottsággal, valamint értékes emberi tulajdonságokkal rendelkező ifjú tanárt gyorsan megszerette a tanári testület. Osztályai mindig kiváló tanulmányi eredménnyel végeztek. Első számú célja a jó közösség kialakítása volt. A kirándulások megszervezése és lebonyolítása külön örömet jelentett számára. A közösségi élet fejlesztése terén elért eredményeinek elismeréseként megbízták a megyei osztályfőnöki munkaközösség vezetésével. Tanóráit a céltudatosság, a változatosság és az eredményesség jellemezte. Tanulói bevonásával élményszámba menő órákat tartott. Mindig törekedett arra, hogy tanítványai ne csak az irodalmi alkotást ismerjék meg, hanem annak érzelemvilágát is. Az általa bemutatott művek a diákok számára örök élményt nyújtottak. Rendkívüli, remek színészi képességekkel rendelkezett. Játszott a hangjával: hangsúlyai és humora, átéléssel előadott versei hihetetlen hatással voltak a diákjaira. Szerette tanítani a nyelvtant is, fokozott figyelmet fordított a növendékek helyesírására. Sikeres tanári pályájáról a „Vallomások a katedráról” című munkájában emlékezett meg. Kiemelkedő szaktárgyi tudása mellett pedagógiai felkészültsége is példaértékű volt a fiatal kollégák számára. Tanításával és előadásaival mindig elvarázsolta a hallgatóságát.

Külön elismerést vívott ki a kollégái előtt azzal, hogy – a kezdetektől – a tantárgyfelosztás alapján (akkor még számítógépes program nélkül, csak logikai rendszerezés útján) egy nagy táblára kirakosgatva készítette el a tanárok órarendjét. Mindig figyelembe vette az egyéni kívánságokat is. Rendkívül sok dolgot kellett összeegyeztetnie: a humán és reál tárgyak napon belüli elosztását, a tornaterem beosztását, a politechnikai oktatás feltételeit, a szakfelügyelők látogatásának napját, hogy csak néhányat említsek a kezdeti évekből. 

Az irodalom szerelmese volt és maradt élete végéig. Alkotóként egy kötet műfordítása is megjelent 1958-ban. Nagy aktivitással szervezte meg az önképzőkört. A kezdeti szerény érdeklődést követően az első nyilvános gyűlésre a diákok száma megsokszorozódott. Ösztönzésére sok önálló vers és novella született a kiírt pályázatokra. Megnyerte a fiatalokat, akik bíztak benne, és követték tanácsait, intelmeit. Osztályfőnökként és a magyar munkaközösség vezetőjeként éveken át elismeréssel végezte oktató-nevelő munkáját.

Tanítási óráin az ismeretátadás mellett jelentős időt fordított a nevelésre (pl. helyes testtartásra, megfelelő ruházatra, személyes tisztaságra). Számos szavalóversenyt rendezett az első tanévétől kezdve. Többször tartott bemutatóórát. Tanítványaitól világos elemzést és tényanyag-ismeretet követelt. A tanár úr szenvedélyesen és érzelmi többlettel gazdagon tanította az irodalmat. Szaktárgyi óráin kívül is segítette a diákokat tanulmányaikban. Rendszeresen vállalt kollégiumi ügyeletet és korrepetálást. A fiatal tanár minden iskolai program szervezője és segítője volt. Az ünnepségek előkészítésében vezető szerepet vállalt. Kitartóan dolgozott a színjátszó csoport létrehozásában, majd fejlesztésében. Írta, rendezte a darabokat, összeállításokat. Ötletgazdag, kreatív gondolkodású személyiségként igyekezett az új pedagógiai irányok szerint támogatni a fejlesztéseket, új képzések bevezetését.

1991. július 1-től 1996. június 30-ig Nagykőrös város önkormányzati testülete a Nagykőrösi Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola igazgatói munkakörének teendőivel bízta meg. A Nagykőrösi Református Anyaszentegyház Presbitériuma 1993. július 1-től megerősítette igazgatói munkakörében. 1995-ben betöltötte a 60. életévét – és bár a fenntartó marasztalta –, kérte a nyugdíjaztatását. Mindig jó szívvel emlékezett – a nem könnyű – igazgatói éveire is. Jelentős szerepet vállalt az iskola reformátussá válásában. Nagy türelemmel érte el a városi testület és szülők körében, hogy támogassák az – egykori tulajdonos számára történő – átadást. Megnyugtató volt, ahogyan az elkövetkező évek neveléséről és oktatásáról nyilatkozott.

Az 1995-96. tanévben óraadó tanárként dolgozott. Nevéhez fűződik a hat évfolyamos képzés elindítása. A tanítást nem fejezte be végleg, szeretettel hívták a Károli Gáspár Református Tanítóképző Főiskolai Karára és az Ádám László Szakközépiskola és Szakiskolába. Mindkét tanintézetben éveken át igyekezett minden tapasztalatával, nagy szeretetével nevelni és oktatni tanítványait.

Számos társadalmi és közéleti feladatot vállalt és végzett nagy lelkesedéssel. 1960-ban a városi TIT tagja lett, a későbbiek során is hűségesen kötődött a társasághoz. A TIT irodalmi választmányának tagjaként és a megyei szakosztály elnökeként elismeréssel tevékenykedett. Számos irodalmi est előadójaként szerepelt a városi programokon. Beszélt ünnepeken, tagja volt a pedagógus színjátszó csoportnak és énekkarnak. A társadalmi és közéleti munkában mindig számíthattak rá. 1963-tól a PSZ városi titkára lett. Dr. Törös László nyomdokában az Arany János Társaságban szívvel-lélekkel áldozott az Arany-kultusz nagykőrösi fenntartásért. A Társaság 1969-es újjáalakításakor titkárnak választották. 1975-től 1978-ig elnökként irányította az irodalmi kört.

Rendszeresen írt novellákat, pedagógiai pályázatokon is indult. Pályaművei és irodalmi próbálkozásai egyre több sikert hoztak számára. Számos írása jelent meg a Tiszatáj, a Forrás és a Pedagógusok lapja számaiban. Szakmai és szépirodalmi munkái felsorolhatatlanok. Módszertani kiadványait, segédanyagait országosan használták az iskolákban. Az osztályfőnöki munkáról és az illemtanról szóló írásait a szülők is olvasták. Rendkívüli kommunikációs, tárgyaló- és vitakészsége segítette a jó ügyek megvalósításához szükséges érvelésben. Kimagasló előadókészségét és humorát közönsége nagyra értékelte.

Tiszakécskei hétvégi házukban több alkalommal töltötték pihenéssel a tanítás utáni napokat. A Pálfája elején volt egy zártkertjük, ahol Tibor és kedves felesége sokat kertészkedett. Szívesen foglalkozott a szőlőműveléssel és a borkészítéssel, de a gyümölcs- és zöldségtermesztéssel is. A megtermelt finomságokból mindig jutott a kollégák asztalára is.

A család mindig fontos szerepet töltött be Tóth Tibor és felesége életében. Rendkívüli örömök és szomorúságok váltották egymást. Fiaik – tanulmányaik elvégzését követően – sikeres egzisztenciával családot alapítottak. A nagyszülők örömére négy unoka vitt új életet a nyugdíjas évek mindennapjaiba. Az esztendők teltek, azonban az örömteli időszakot a szülők számára feldolgozhatatlan tragédia követte. Rendkívüli nagy fájdalommal viselték, amikor Tibor fiukat elveszítették.

1968-ban lett az Oktatásügy Kiváló Dolgozója. 1977-ben az Arany János megyei pedagógiai díjat ítélték neki. 1983-ban a Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesült. A Munka Érdemrend Bronz Fokozatát 1985-ben kapta meg. A Nagykőrös Oktatásügyéért díjat 1994-ben, a Pro Urbe Nagykőrös kitüntető címet 1998-ban adományozták a város a kiváló tanárának. A gimnázium tantestülete 1995-ben a Bánóczy Endre pedagógiai díjjal ismerte el több évtizedes munkáját. 2009-ben a Magyar Kultúra Napján a Nagykőrösi Ádám László Szakközépiskola nyugalmazott tanáraként megkapta az Apáczai Csere János-díjat. Az Arany János Társaság 2012. május 25-i ünnepi közgyűlésén a Magyar Irodalomtörténeti Társaságtól Toldy Ferenc-díjat kapott.

Elment a minden élők útján A TANÁR ÚR, sokaknak „Tibi bácsi”, a nagy tudású pedagógus és kiváló előadó. Hálás szívvel emlékezem mindarra, amit tőle pedagógushivatásból és szeretetből kaptam. Alakja, hangja, humora tanártársai és tanítványai emlékezetében örökre megmarad. „A LÉLEK ÉL: találkozunk!” (Arany János)

Isten adjon vigasztalást a gyászban a család minden tagjának. 

Suba Lajos