Nagy sikert aratott a Diákszínpad bemutatója

Az Arany János Református Gimnázium diákjai 2015. április 1-én nagy sikerrel mutatták be a Lövésünk sincs! című két felvonásos bohózatot. A nagy sikerre való tekintettel a darab 2015. május 29-én 18.00 órai kezdettel újra megtekinthető az Arany János Kulturális központban.

 

Az egyik rendezővel, Suba Csabával készített interjút szövegét itt olvashatja:

Miért éppen Neil Simon „Pletyka” című bohózatára esett a választás, honnan jött az ötlet, hogy ezt adjátok elő?

A tavalyi nagy sikerű Abigél előadást követően idén mindenképpen valami könnyed, szórakoztató, vidám darabot szerettünk volna színpadra vinni rendezőtársammal, Sági Monikával.  A premier időpontját április elsejére tettük, mert egy ilyen bolondos napon az volt a célunk, hogy a közönség megfeledkezzen a hétköznapi gondokról és átadhassák magukat a felhőtlen vidámságnak. Szirtes Tamás rendezésében sok-sok évvel ezelőtt volt szerencsém látni ezt a darabot a Madách Színházban, Budapesten. Az előadás során könnyesre nevettem magam és azt mondtam, ha törik, ha szakad, nekem ezt a darabot újra látnom kell. Álmomban sem gondoltam volna, hogy legközelebb a saját rendezésemben tekinthetem meg ezt a két felvonásos bohózatot. Szerencsére sikerült megszerezni a darab szövegkönyvét a Győri Nemzeti Színháztól, Forgács Péter direktor engedélyével, így időben elkezdhettük a próbákat.

A szereposztás hogyan történt? Mi alapján döntöttétek el, hogy ki melyik karaktert fogja alakítani?
A tanév elején kiírtunk egy szereplőválogatást, melyre elég sokan eljöttek. A válogatás során az előadásra szánt darabból választottunk egy jelenetet, melyet egy fiú-lány párosnak kellett előadni. Párba állítottuk a jelentkezőket és egy kis felkészülési időt követően megnéztük, mire képesek. Ebből egyértelműen kiderült számunkra, hogy kik azok, akik bekerülnek a 10 szereplő közé. A végső szereposztás elég gyorsan kialakult, mi, rendezők kigondoltuk a párokat, és szerencsére a diákok is megelégedéssel fogadták ezt.

Kik voltak a szereplők?

CHRIS GORMAN – Cselóczki Boglárka

KEN GORMAN – Gulyás Benjámin

CLAIRE GANZ – Fejér Evelin

LENNY GANZ – Cselóczki Mátyás

COOKIE CUSACK – Halasi Nikolett

GLENN COOPER – Herpai Roland

CASSIE COOPER – Gera Zsuzsanna

WELCH – Kovács Dávid

PUDNEY – Oláh Jennifer

Mióta próbáltok a darabra, heti hány alkalommal és hogyan zajlottak a próbák, előkészületek?
2014. októberében kezdődtek a próbák, eleinte heti egy alkalommal. Később, ahogy közeledett az előadás, heti két próbát tartottunk. Az utolsó két-három hétben már majdnem minden hétköznap próbáltunk. Az előadás előtt egy héttel tartottunk egy úgynevezett „teszt előadást” is a gimnázium dísztermében kis létszámú közönségnek. Erre azért is volt szükség, hogy a szereplőink szokják a nézők reakcióját, nevetését. Meg kell mondjam, a próbafolyamat nem zajlott mindig gördülékenyen, hiszen betegségek, sőt szereplőváltás is tarkította a felkészülést. Mindezek ellenére hihetetlen alázattal és odaadással tették a dolgukat a fiatalok. Kezdetben a próbákon nagyokat nevettünk az egymás után következő poénokon, később azonban már tudtunk a térmozgásra és a kellékek használatára is figyelni. Elég sok a jövés-menés a darabban, ezekre szinte jelenetenként külön koreográfiát kellett betanulni. Ha egy-egy szereplő nem tudott részt venni a próbán, mi, rendezők szálltunk be helyettük a szerepeikbe. Ez rengeteg nevetésre adott okot. Volt, hogy egyszerre két szereplőt kellett alakítanom, azt hiszem, nem kell ecsetelnem, milyen hangulatban zajlottak ezek az alkalmak. 

Az előkészületeket tekintve az volt a legfontosabb, hogy a színpadon meg tudjunk jeleníteni egy jelenkori szobabelsőt, egy olyan enteriőrt, ami az egészet úgy fogja keretbe, hogy a néző nem kezd el azon gondolkodni, hogy ez most a valóság vagy csak színház. Úgy akartuk létrehozni ezt a darabot, hogy a közönség teljesen bevonódjon a történetbe és maga is ott érezze magát egy házassági évfordulós partin. A Balázs Péter vezette Szolnoki Szigligeti Színháztól sikerült megszereznünk egy már lejátszott darabjuk díszletét, melyet a Patika című előadásukhoz használtak korábban. Szerencsére jókor, jó időben kerestük meg őket kérésünkkel, így egy selejtezés során ingyen megkaptuk tőlük ezt a díszletet. A gimnázium technikai dolgozói az elképzeléseink alapján átalakították, felújították a díszletet, mi pedig berendeztük azt. Szerencsére a kulturális központ színpadára éppen elfért ez a díszlet, így maximálisan meg tudtuk valósítani azt, amit szerettünk volna.

Mennyire kovácsolódott össze a csapat, hogyan jellemeznéd a közös munkát?
Jómagam is színjátszós voltam gimnazistaként és tudom milyen őszinte és mély barátságok tudnak kialakulni egy-egy próbafolyamat során. A mostani csapat is rendkívül jól tud együtt dolgozni, gyakorlatilag félszavakból, egy pillantásból kitalálják egymás gondolatait. Ha ez nem így lenne, nem működtek volna ilyen jól a premieren sem. Szerencsére sokukkal már a tavalyi előadás során is együtt dolgozhattam, néhányukat pedig vagy korábban tanítottam vagy most is tanítom.

Mit jelentett számodra az előadás, milyen pluszt adott neked?
Ez az előadás minden fáradságot és befektetett energiát megért. A diákokkal együtt jómagam is sokat tanultam a próbafolyamatok során. Sági Monikával ez már a második közös rendezésünk, minden sokkal gördülékenyebben ment már, mint tavaly. A kellékek összegyűjtésétől az előadás reklámozásán át a szóróanyagok elkészítéséig és a jegyértékesítésig mindent össze kellett hangolni. Ahogy közeledett a premier, úgy sokasodtak a feladatok, ami nem kevés időt emésztett fel. Szerencsére mindent sikerült összehozni a bemutatóra. Örömünkre ráadásul idén minden szereplő kapott mikroportot, így a hangosítás segítségével az utolsó sorokban is élvezhető volt az előadás. 

A szereplők mennyire voltak lelkesek, mennyire érezték magukénak a darabot?
Hogyan értékelnéd a szereplők alakítását, előadásmódját a bemutatót követően? Elégedett vagy?

A szereplők az első perctől kezdve rajongtak ezért a darabért. Tudták, hogy mit lehet kihozni belőle, de egyúttal azt is megértették, hogy nevettetni nem lesz egyszerű feladat. Szinte próbáról próbára formálták karakterüket és építették fel szerepüket, mindezt úgy, hogy saját egyéniségükkel is megfűszerezték azt. Ahhoz, hogy a helyzetkomikumok működni tudjanak, nagyon kellett egymásra is figyelniük. Egy jó poénhoz csapatmunkára van szükség. Ha ugyanis a felvezetés nem megfelelő, akkor a csattanó is elmarad. A mostani előadás egy nagyon jó tapasztalás volt számukra. Amit ők jó poénnak gondoltak, azt lehet, hogy a közönség nem érezte annyira jónak, de sokszor azon lepődtek meg, hogy olyan helyen is nevettek, ahol nem várták. Hatalmas megkönnyebbülés volt nekik, hogy a közönség az első perctől vette a lapot és sikerült megnevettetni őket. A színfalak mögött együtt ugráltunk örömünkben, ha egy tervezett poén jól sült el.

Maximálisan elégedett vagyok a diákok munkájával és a premieren nyújtott teljesítményükkel. Önmagukat túlszárnyalva lubickoltak a szerepükben, élvezték a rivaldafényt és doppingolta őket a közönség pozitív reakciója, ahogy ment előre az előadás. Számítottam a sikerre, hisz tudtam mekkora potenciál van ebben a darabban, bíztam a szereplőkben is, tisztában voltam vele, mire képesek. Épp ezért nem is izgultam annyira, mert ez az előadás sikerre volt ítélve. Egy percig sem kételkedtem ebben.

A jövőben, aki most lemaradt, megtekintheti-e még a darabot, lesz még előadás, esetleg másik városban?

Ez a mostani előadás a gimnázium tanulóinak és dolgozóinak, a szereplők családtagjainak volt meghirdetve. Folynak tárgyalások helyi és vidéki előadásokról, hiszen szeretnénk, ha minél többekhez eljutna ez a szórakoztató darab. Amint pontos információink lesznek ezekről, mindenképpen értesítjük az Önkormányzati Hírek olvasóit.