Az Arany János Diákszövetség Egyesület 2013. évi közgyűlése Tóth Barna jegyzete

A helyi, Arany János nevét viselő, ma újra református gimnáziumban a tanítás, valamikor az 1500-as években vette kezdetét. Az ősi „skóla” patinája vitathatatlan! Erről újfent meggyőződhettünk az utóbbi szombaton, mikor is egész napos program keretében emlékeztek az „öregdiákok” – Arany János Diákszövetség Egyesület – rendes közgyűlésén az együtt töltött évekre.

Az összejövetelre a szokásos helyen, a gimnáziumban került sor, melyen a legidősebb korosztályt, az 1937-ben érettségizett, és ma is jó szellemi frissességnek örvendő Kovács Borbála – számtalan tanítványának Boriska nénije – egyedüliként képviselte. A megjelentek többsége a néhány évvel, illetve évtizeddel fiatalabb évjáratokból kerültek ki. Meglepetésként a középgenerációból szinte senki nem volt jelen.

– Ennek okát-okait érdemes lenne elemezni! –

A reggeli regisztrációt követően hálaadó istentisztelet következett, a belsejében is megszépült református templomban, ahol Sípos Péter István lelkipásztor igehirdetését hallgatták meg a korán kelők. Innen az Arany-szoborhoz vezetett az emlékezők útja, ahol az Egyesület képviseletében dr. Borókai Gábor elnök, és Suba Lajos titkár koszorúzott.

A 10 órakor kezdődött közgyűlésen először az elnöki köszöntőt hallgatták meg a tagok. Borókai Gábor röviden összefoglalta az elmúlt esztendő történéseit, közben néhány gondolatot fűzött a templomban elhangzottakhoz. Első sorban a szeretet és a józanság összefüggésére, mely mindig éltető eleme volt az alma máternek, akár egyházi, akár állami fenntartásban működött is. Ennek volt köszönhető, – és ma is az – hogy kezdetektől fogva kiművelt emberfőket, értékes embereket adott az országnak.

Őt követte két olyan öregdiák, akik az előbb említett kategóriába tartoznak: a kőrösi gyökerű Pintér Zsolt a PTE docense – „fejvadász, és karrier-szakértő” –, valamint a kocséri, ám Cegléden élő Szabó Sándor, neves természetbúvár, és fotós.

A színes, tartalmas, és olykor mulatságos epizódokkal élénkített előadások jól megvilágították az előadók karakterét, pályájuk, sorsuk alakulását, és fordulatait.

Majd a közgyűlés hivatalos aktusának zárásaként Suba Lajos titkári beszámolójából megtudhattuk, hogy az Egyesület mi mindent tett a tavalyi közgyűlés óta: hogyan gazdálkodott, és mire jutott?

Ennek végén elfogadták a titkár előterjesztésében azt az elnökségi javaslatot, hogy az évfolyam találkozók megrendezésével összefüggésben az iskolára háruló dologi kiadások – ügyelet, takarítás, egyebek – fedezésére, esetenként két ezer forintot kell fizetni az ötven éve, valamint a korábban érettségizett korosztályoknak. Az idősebbekét az Egyesület átvállalja!

A közgyűlés kedves epizódjaként az iskola kamarakórusa néhány énekszámot adott elő, Ecsedi Péter tanár úr betanításában.

A hivatalos program után került sor, az immár hagyományos, a lelkes tanári kar hozzáértő tagjai által készített gulyásleves elfogyasztására, mely a legendás „Lucifer” – alias Molnár Ferenc – tesi-tanár egykori útmutatása alapján „csipödőtte” készült.

Végezetül a nem kevésbé ízletes omlós fánk zárta az ünnepi ebédet. Utoljára következtek a fogadkozások: Jövőre?

Tóth Barna