Felhívás osztálytalálkozók szervezőihez

Felhívás osztálytalálkozók szervezőihez

Tisztelt Egykori Növendékek!

Iskolánk jelenleg a Nagykőrösi Arany János Református Gimnázium, Szakképző Iskola és Diákotthon nevet viseli. A 2007. év az intézet életében – eleink a történelem eddig ismert adatainak felhasználásával az alapítás évét 1557-ben jelölték meg – a 450. ünnepi tanéve volt. E kiemelkedő alkalomból és az öregdiákok mindig hűséges és segítő támogatását felidézve indítványoztam, – mint egykori gimnáziumi diák és jelenleg az intézet igazgatója –, hogy alapítsuk újjá az iskolai „DIÁKSZÖVETSÉG”-et, az öregdiákok egyesületét.

Rövid történeti áttekintés:

Az iskola életében a diákok támogatásának első írásos adatát Ádám Gerzson jegyezte fel, Szilágyi Sándor „Okmányár”-ában közölt „Regestrum revonatum”-ában „1630-ból találjuk először feljegyezve, hogy a város egy szegény sebes deáknak gyógyításáért fizet Borbély Balázsnak 4 forintot.” (Okmánytár I. k. 15. lap./ Ádám-Joó: A nagykőrösi ev. ref. főgymnasium története. 12. lap.)

Az első adományozó „Szőrös András volt, aki 1686. június 10-én kelt végrendeletében hagy …3.) Mester uramnak 1 aranyat. 4.) Öreg deákoknak egy tallért. 5.) Mendikánsoknak 1 tallért.” (Szilády-Szilágyi Okmánytár II. k. 144. l./u.m. 30. l.)

A gimnázium megjelent évkönyveiben (1854-től) az igazgatók – hálás köszönetüket kifejezve – mindig részletesen közölték az intézetet és diákokat anyagiakkal és természetben támogató személyek nevét és felajánlásait. Az ösztöndíjak, kegydíjak és jótétemények elnevezés szerepelt a kiadványokban.

Az osztálytalálkozók történetéből

Az iskolai évkönyvünk először 1867/68-as számban tüntette fel, hogy a nyáron az 1857/58-ban érettségizett növendékek 10 éves találkozót tartottak.

Szokás volt, hogy az érettségi vizsga eredményhirdetését követően bankettre (közös ebédre) hívta meg az „érett” ifjúság az érettségi elnököt, a tanári kar tagjait és a város előkelőségeit. Ezen alkalommal köszöntők hangzottak el, majd ünnepélyesen a növendékek egymás előtt fogadalmat tettek. Így történt ez az első és a későbbi alkalmakon is az államosításig. „10 év múlva – kik életben lesznek – Nagy-Kőrösön találkozni fognak. A találkozás napjául 1868 augusztus hó 9-két tűzték ki”

A megjelölt napon 13-an gyülekeztek az iskolában, ahol az iskola elöljárói és a tanári kar tagjai fogadták az egykori növendékeket. „Kedves, lélekemelő összejövetel volt ez. Felejthetetlen édes öröm a találkozó barátokra, büszkeség még itt működő egykori tanáraikra, lelki élvezet minden érdeklett jelenvoltakra.” , írta a lyceum évkönyvében az igazgató.

Az egykori növendékek az intézet könyvtárának 110 forintot és 3 aranyat adományoztak. „Vásároljon az intézet az adományból egy megjelenő kiemelkedő alkotást (az értékes könyv a Brockhaus „Conversations Lexicon”-ja volt), és a könyvbe tüntessék fel az adományozók nevét és az összejövetel emléknapjának időpontját.” rendelkeztek az egykori tanítványok.

Az iskolaszék jegyzőkönyvben örökítette meg a felajánlást tevő öregdiákok nevét.

  1. Dr. Buzinkai Gyula, pesti orvos
  2. Dömény István, békési jegyző
  3. Dömötör László, P.-Poón ügyvéd
  4. Farkas Balázs, nagykőrösi közbirtokos
  5. Hagymássy Károly, paksi ügyvéd
  6. Dr. Hajnal Albert, K-Ladágyi ügyvéd
  7. Kóti József, pesti köz- és váltóügyvéd
  8. Laukó Károly, kecskeméti ev. ref. lelkipásztor
  9. Mészöly Péter, sárbogárdi birtokos
  10. Puky Gyula, abauj-megyei törvényszéki ülnök Kassán
  11. Dr. Scholtz Gusztáv, pesti gyógyszerész
  12. Szojka Emil, szécsényi közbirtokos
  13. Turgonyi Lajos, mezőtúri református lelkipásztor

„Fogadják mindannyian nagybecsű adományukért intézetünk szíves köszönetét!”

A segélyező könyvtár létrehozása

Az első lépést a szegény tanulók támogatására az 1881-ben érettségizett diákok tették meg a 10 éves találkozójuk alkalmával, amikor megalapították a „segélyező könyvtárt”. Ehhez a nemes kezdeményezéshez Dr. Hollander Adolf, orvos 250 frt-ot adományozott. A szegény diákok a tanulmányaikhoz használatra innen kaptak könyveket. Figyelemre méltó tett volt 1896-ban, hogy Makai Lajos érettségi vizsgát tett növendék 2 db. könyvet adományozott a könyvtár gyarapítására. A tanévről kiadott „Értesítő” a IX. fejezetben „Segélyezések” címmel sorolta fel a támogatások körét:

I. Tandíj elengedésben részesültek

II. Tápintézeti kedvezményt élveztek

III. A Steiner-Hay házastárs szegény tanulók ruházatára tett alapítványból részesültek

IV. Segélyező könyvtárból tankönyveket kaptak használatra

V. Lippich Gusztáv útiköltség térítését kapták

VI. Ingyen szállást kaptak

 

Az „Ifjúsági Segítőegyesület” megalapítása

A főgimnázium tanári kara 1897-ben elhatározta, hogy a szegény tanulók megsegítésére egy segélyező egyletet hoz létre. Megalakításának a célja az volt, hogy a szorgalmas és tehetséges, de szegény növendékeket támogassák. Szalay Gyula tanár (későbbi igazgató) a segélyegylet alapjának indító összegéül felajánlotta a francia nyelvórákért kapott fizetését. A „főgymnasiumi segély-egylet” alapjára a gyűjtés 1897-ben kezdődött meg.

1903. április 26-án az iskola dísztermében tartották meg az alakuló közgyűlést.

Az ifjúsági segítő egyesület, 1925-ben a saját könyvtárából 888 tankönyvet adott használatra 119 diáknak. Segélyezésre 100 ezer, tankönyv beszerzésre több mint 1 millió koronát fordítottak. Az egyesület vagyona ekkor 3.651.187 korona volt.

Az „Ifjúsági Segítőegyesület” folyamatosan működött a Diákszövetség létrejötte (1926) után is. A nehéz történelmi viszonyok között segítette a szegény diákokat azzal, hogy számukra biztosította a tankönyveket. A növekvő anyagi forrásokból új könyveket vásároltak és a régieket megjavíttatták. A tanulók a későbbi években a kölcsön könyvekért némi használati díjat fizettek, de a legszegényebbeknél ettől eltekintettek.

Diákszövetség létrehozása

Id. Jalsoviczky Sándor ny. belügyi államtitkár 1922-ben, amikor a kecskeméti egyházmegye gondnoki székét elfoglalta vetette föl először a diákszövetség létrehozásának a gondolatát.

Az 1876-ban végzett egykori diák, Benkó Imre ny. gimnáziumi igazgató és Magyar Kázmér m. kir. gazdasági főtanácsos osztálytársaival együtt elhatározták, hogy létrehozzák az iskola öregdiákjainak az „intézményes összetömörülését”. Ezt a nemes kezdeményezést a tanári kar és a még élő egyetlen tanáruk Sánta Béla is támogatta. Gondolat megvalósítására, az 1926. július 6-án 11 órakor megtartott ünnepi közgyűlésen került sor.

A szövetség alapszabályát a belügyminiszter 1927. június 1-jén írta alá.

A Diákszövetség első rendes közgyűlésére 1927. július 3-án került sor. A végzett osztályok ettől az évtől kezdve az egyesület közgyűlésének a napjára szervezték meg a találkozójukat. Az első alkalomkor hét évfolyam öregdiákjai jöttek el az Alma Materbe, „hogy felújítsák a rózsaálmú ifjúkor édes emlékeit, és szorosabbá fűzzék a régi barátság kötelékeit.”

Az öregdiákok szövetsége megalapításának a 80. évfordulóján az egykori növendékek és a tanárok újraalapították – 2007. augusztus 25-én, szombaton délelőtt 10 órakor – a Nagykőrösi Művelődési Központ nagy termében az egyesületet.

Az öregdiákok minden évben szeptember 3. szombatján tartják meg a közgyűlésüket. Ezen alkalommal két egykori diákot hív meg az egyesület díszvendégnek, akik életük alakulásáról, munkásságukról tájékoztatják a megjelenteket.

Az eseményről további híreket az www.ajrg.hu honlapon olvashatnak az érdeklődők.

Szívesen fogadok minden építő javaslatot öregdiák egyesületünk életének alakításához: subal@ajrg.hu e-mail címre.

Kérem, hogy az osztálytalálkozók szervezéssel megbízott egykori diákok tájékoztassák társaikat az eseményről. Jó lenne, ha az osztályok vagy az évfolyamok képviseltetnék magukat a rendszeres szeptemberi ünnepi alkalmon.

A találkozók szervezése a közösségek saját döntése. Az intézet minden végzős évfolyamát szeretettel fogadja és biztosítja az egykori osztályteremben a találkozók megtartását.

Kérem a szervezőket, hogy találkozójukat a gimnázium titkárságán előre jelezzék a nyitva tartás megszervezése miatt. A találkozó térítési díja osztályonként 3000 Ft – kérem, szíveskedjenek a titkárságon előre befizetni. A közösségek egyéb adományait a már jelenleg is működő alapítványaira – az intézet szívesen fogadja.

Hálás és örömteli emlékezést kívánok az egykori évekre:

Suba Lajos
egykori diák, igazgató